2018. jan 21.

Szemjon Hanyin (Lettország), 2017 May: POEMS / Versek

írta: Mr.MehesKaroly
Szemjon Hanyin (Lettország), 2017 May: POEMS / Versek

20170507_205657.jpg

ezen a vasárnapon történt vagy a múltkorin

 

nem akartam hosszasan boncolgatni a kapcsolatunkat

de te erőltetted

a tízes villamos megállójában

ahol a botanikus kert fala van

 

hát jó, magyarázkodjunk

 

de előbb mégiscsak jobb lenne, ha idefeküdnél

hogy könnyebben megérts engem

 

és legyen így: őszinteséget az őszinteségre

nézd, én is egyfajta talajvesztett állapotban vagyok

és ki tudja, mi lesz még velem

 

mindegy, hiszen most már úgy sem fog kiderülni, ki kit vont be

és ki az, aki észrevétlenül maga került bele

 

meggondolatlanság volt így megbízni bennem

habár érthető, hogy én – akár a sír

de képzeld el, milyen ezt magamban tartani

még ilyen áramvonalas formában is

 

na de hagyjuk már ezt

van két lattom – mit csináljunk vele

 

 

a libabőrön elkezdenek még mászni valamilyen

levágatlan hajvégek a vágás után

hideg sündisznóként összegyűlten a tarkóbőr mögött

végezzünk – hallgat – egy kis masszást

a lázas torokban szurkál a hideg tüskehal

melegítse fel kérem – hallgat – de nem  ijesztően

és néz gyanakodva

kedvtelésből csak az ajkadízű fém

csak a kő

követ így a szemével

 

***

 

valahogy butaság előre búcsúzkodni

ez egy öröklét kisebb szünetekkel

igazi repedésekkel a hamisított márványban

s aligha kérték, hogy beszéljünk az igen komoly szakadásokról

de az adott határokon belül is elég tér van a kétségek számára

 

érdemes-e most vagy azután vagy majd valamikor

vizes fa pózban egy gyanús fehér süket falnál

ösztönösen hangot adni a lesiklott tekintetnek

                        a még nem megmutatkozott polaroid plafonokról

a saját készítésű duzzadt tükrökről       

meginogva az egyenetlen márvány fényben

 

 hogy adtad nekem át, hogy oltottad belém

befagyott tenger az apály idején

sóval, homokkal behintett hó

mint a halott úgy feküdt, tetette magát

minden változott, változott nem jó rendben

 

az ablakban kialudt a fény, megrándult a lift

négyünket lassan lefelé húz, bent

meleg van, lehet, hogy gyengén ég a kijelző

átmásolt pacaként szétfolyt a folt

mellette és párhuzamosan fut a szemétledobó

 

 *** 

 kinek adjam ki a lakást, hogy az illető

megbízható legyen és ne rontson el mindent

és hogy még pontosan is fizessen

azzal együtt, hogy, igen, a csapok enyhén folynak

és a csempék folyton egyenest a kádba esnek

a kis lakás egyébként nem nagy, habár

központi, és sok felesleges bútor van, és csótányok

de a legfontosabb, ha kiadom, hát én meg hol éljek?

 

 ***

 

amikor egy nagyon érzékeny bőrű szkafanderben

a teljes súlytalanság állapotában

mozdulatlanul fekszel a díványon

és belül minden bepárásodik a lélegzetedtől

lehunyod a szemed és hallod, ahogy

a folyón, a szakadékon, az erdőn túl

mintha berozsdásodott díványrugók dalolnának

és csak egyetlen dologra vársz: hogy a

rövid mély szippantással együtt a tüdőbe

jöjjön be a majdnem elfelejtett gravitáció is

 

 ***

 mentem a bicajjal, amit később elcsórtak

a csajommal, akivel egy év múlva szakítottunk

az utcán, amit teljesen átépítettek

a kávézóba – később egyszerűen bezárták

 

gondatlanul dumáltunk, trécseltünk, mászkáltunk, lófráltunk

 

a kávézó helyén most egy pizzéria van

néha még be is megyek oda

pizzát rendelek magamnak négy sajtrátéttel

kihozzák nekem és a vágásvonalak a pizzán

a bicikliküllőkre emlékeztetnek engem

 

így ni, pizza – küllők

 

de most, amikor mentem a bicajjal

az én régi kedves barátnőmmel

 a jól ismert utcán át

a kedvenc kávéházunkba

egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ahányszor lenyomtam a pedált

én is az entrópia és a káosz felé lökdöstem a világot

de a pizza tulajdonképpen egész jó volt

 

 ***

 

a pálmaemlékmű

teljes hosszában műanyag

és a kaktuszmellszobor is

 

a bárbult váza mögött

csapos szobra a sékerrel

 

a talpazaton hokedli csontváza

 

az intézmény csak nemrég jött fel

a mélyből

 

nem Pompeii persze

nem Szantorini és nem Bahia

nem is a Vef kultúra palotája

 

de mégis maradványa

a pincérnők titokzatos civilizációjának

 

innen a babákból lett madárijesztők

az átszúrt köldökű múmiák

 

öt-hat kékes színű archeológus

ásatásokat végez

 

kezükben poharak és stampedli maradványok

tengeri üledékkel

figyeljék csak meg

ezt a tökéletesen megmaradt

régi kultusz nyomait viselő hamutálat

 

az írásos emlékeket

a számlát a papiruszon és a menüt

 

a hivatalos szervek

a városi önkormányzat

most tárgyalják a javaslatot arról

 

ne őrizzék-e meg ezt az egész komplexumot

mint a kávé és alkohol áldozatainak emlékhelyét

mint az injekció emlékművét

mint az elvonási tünetek sztéléjét  

 

***

 

vannak biztosabb változatok is

valamivel nyugodtabb változatok, legalábbis

el a rárakódásokkal és egyébbel, beleértve a többit is

felesleges haj és bizsu nélkül

hosszú körmök és divatáru nélkül

étcsokoládéból fognak kiönteni

(kilencvenkilenc százalékban kakaó)

lebarnult szikár segédmunkáslány formájában

 a melegtől fogsz csak félni

a nap túl egyenes sugaraitól

a por félelem nélkül fog a vállaidra ülni

a cukrászda kirakatában

megőszülve a portól, a kacér poros vállpántokban

megdermedtél, igyekezvén rájönni

hová dugták a mozgásérzékelőt

ami bekapcsolja a vakító fényt

 

Bóna Éva fordítása

Külön köszönet Dési Editnek

Szólj hozzá