– Jó reggelt – fordul hozzám a vastagon kisminkelt ukrán vámos hölgy. – Hová utazik? – ’Reggelt – igyekszem felébredni. – Budapestre. – Mennyi időre? – Három hétre. – Utazás célja? – Ösztöndíj – válaszolom.  – Tanul.., – megakad félszónál,…

Átküzdi magát a kúszónövényeken és a lepusztult uszoda előtt kifeszített cukorkaszínű műanyagszalagon, aztán leheveredik a medence szélén burjánzó fűbe. Lehunyja a szemét, és belemarkol a fűbe. Valahol egy méh zümmög. Háta mögött hallja a város…

Ritkán foglalkoztat annyira egy emlékmű, mint ahogy a pécsi Lenau-házban felállított szobor, „A Magyarországi Németek Elűzése”. A bronzszobor, mely az udvarban áll, egy magas növésű fiatal férfit mintáz, kezében vándorbottal és batyuval.  Olyan naturalisztikusan egyértelmű…

  Nagy szerelmem és a barátaim elöli menekülésem közben, 2014 márciusa elején érkeztem Pécsre, ahol hosszabb időt fogok eltölteni. Azért döntöttem a város mellett, mert Viktor Iro Magyarországról szóló könyvében a következőket olvastam: „Valójában kevés olyan helyet…

– Teljes gyerekkorát, fiatalságát a Ceauşescu-korszakban élte. – Voltaképp unalmas életem volt, mint mindenkinek. Technikumba jártam, mert a haverjaim közül is majdnem mindenki ebbe az irányba mozdult. Így aztán gáz- és olajmérnök lettem. De tizennégy évesen már komolyan…

Ennek a kisregénynek a megírását számos körülmény befolyásolta, bonyolult, sűrű szövevényt formálva mosolyból, fájdalomból. Mit számít ez, mondják majd bizonyára. Ez minden fikció velejárója. A lényeg másutt keresendő: egy képzelet szülte mű esetében a valóságtól…