2013 szeptember/október. Trisse Gejl (DAN): Beate (részlet)
Átküzdi magát a kúszónövényeken és a lepusztult uszoda előtt kifeszített cukorkaszínű műanyagszalagon, aztán leheveredik a medence szélén burjánzó fűbe.
Lehunyja a szemét, és belemarkol a fűbe. Valahol egy méh zümmög. Háta mögött hallja a város morajlását.
Lassacskán felfogja, mennyire más úgy feküdni a nap által felmelegített fűben, hogy Bjørn szereti, mint úgy, hogy nem. Mintha belezuhanna a két állapot közötti szakadékba. Minden megtett lépéssel. Minden képpel, amit lefényképez.
A halál nem riasztja. Sosem foglalkozott vele.
De rájött, hogy az, amit cinizmusnak hitt, udvariasság volt. Egyáltalán nem közönyös. Harmincöt éves, és sosem gondolkodott el azon, hogy lehet ellenkezni a halállal. Sokkal inkább ...